Kővágóörs a Balaton-felvidék, közelebbről a Káli-medence egyik legjelentősebb települése, amely Pálköve településrésszel egész a Balaton-partig nyúlik.
Kővágóörs a honfoglalás kori 7 törzs egyikének, Örsnek a szállásterülete volt, innen származik nevének utótagja.
Előtag nevét a közvetlen közelben található Kőtengerről és a kövek malomkő céljára történő vágásáról, kibányászásáról kapta. Első említése Sol comes 1221-ből származó végrendeletében található.
Későbbi okiratokban hol Boldog Asszony, hol Kővágó eörsnek nevezik, de Szentlászlóörs, illetve Nagyörs és Kisörs néven is felbukkan.
1548-ban a község egy részét a török felégette. 1553-ban puszta községként említik, de a következő évek adóösszeírásai lassú benépesedését bizonyítják.
1564-ben ismét puszta község, s ettől kezdve csak majd az egytelkes nemesi összeírásokban találkozunk újra a település nevével.
A XIX. század során Kővágóörs fontos kereskedelmi központ, mezőváros és, - ha csak rövid ideig is, alispáni székhely.
A településen katolikus, evangélikus és zsidó iskola is működött, néhány évig luteránus algimnáziummal is dicsekedhetett.
Kővágóörshöz tartozott Ecsér, Kisörs, Ábrahám és a mai Révfülöp területe.
A rövid évszázadig tartó prosperitás az ekkor emelt vagy bővített, új divat szerint átalakított lakó- és középületek során maradandó nyomot hagyott. A település kivételes táji környezetben, északról a Káli medence feltáruló csodálatos látványával, a kertek aljában kutakkal, forrásokkal, egyedülálló geológiai adottsággal a Külső és Belső Kőtengerrel, távolabb keleti irányban a Kis Hegyestűvel, déli irányból a Fülöp-hegy és a környező hegyek látványával, őstölgyes erdővel rendkívüli adottság és érték.
A Petőfi utcában nagyrészt társadalmi munkával helyreállított kisnemesi kúriában nyílt meg a Kisnemesek Kővágóörsön című állandó kiállítás.
A pálkövei strand mellett, Bajcsy-Zsilinszky Endrének, az antifasiszta ellenállás mártírjának egykori nyaralójában látható a politikusra emlékező kiállítás.